Make:Valamit

Egy depresszió határán vergődő alulfizetett, alulba**ott és természetesen egyedülálló rendszergazda sirámai.

Friss topikok

Copyright

A blogban megjelent írások 100%-ban az író szellemi termékei (ahol nem, ott adok forrásmegjelölést). Kérlek tisztelj meg azzal hogy ha idézel tőlem, akkor azt jelzed valahol. Nem kell engedélyt kérni, csak írd le vagy mondd el hogy honnan van. Köszönöm.     Creative Commons Licenc

Naptár

szeptember 2017
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30

A kreativitás halála

2011.12.07. 18:50 Make Valamit

Hadd utálkozzak kicsit megint. Gyűlölöm az Arduinot. Tessék, kimondtam. Nem félreérteni, mikorvezérlőket programozok már egy jó ideje és az Atmelre esett anno a választásom, a PIC-ek nálam nem játszanak.

Azt utálom az Arduinóban, ahogy az emberek kezelik... megveszi a 'kreatív' amatőr, épít vele egy villogót, bedobozolja és örül. ~6000Ft kiment az ablakon, de örül, mert programozott (10 sor C, hát igen...). 200Ft-ból ugyanez kijött volna egy 555-tel, vagy 130Ft-ból két tranzisztorral meg egy pár kondival, de az kit érdekel, kreatívok voltunk. Nálunk még nem divat a 'hackerspace', ez külfődieknél annyi hogy van egy szép nagy ex-raktár, amit lelkes amatőrök kibérelnek és amolyan téesz-rendszerben felszerelik szerszámokkal és hetente tartanak egy-két összejövetelt, ahol segítenek egymásnak problémákat megoldani, vagy csak simán eszmét cserélnek. Eddig jó. A baj az, hogy sok amatőr magát képzi, és nincs meg a mérnöki látásmód, nincs rá igénye hogy minimalizáljon.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egy jellemző "kapcsolás"

Érdemes megnézni pár ilyen projektet, félelmetes, mire képesek az emberek elpazarolni 8MHz-et és 4k RAM-ot. Lehet hogy bennem van a hiba. Én anno C64-en kezdtem, először BASIC-ben, utána kicsit gépi kódban, de se a demóírás, se a játékprogramok írása nem jött be, nameg akkoriban nem is ez volt a jövő, vettem egy 386-ost, a jó öreg C64-et meg eladtam. Egy kis assembly tudás maradt, pont elég volt egy ötös digitáltechnika félévre. Nem akarom fényezni magam (na meg nem is tudnám), amikor én egyetemre jártam, már közkézen forogtak 128MB-os memóriamodulok, nem voltak filléres eszközök ugyan, de annyira drágák sem. Én abban az időben is utálattal néztem pl a redmondi óriás próbálkozásait, hogy egy normális GUI-t összehozzanak, sosem értettem hogy miért van szüksége egy operációs rendszernek minimum 256MB memóriára, amikor a C64-eshez volt grafikus felületű operációs rendszer (GEOS), ami valahogy befért abba a nyüves 64kB-ba! (igazából inkább 48kB, volt pár védett terület) Valamint a GEOS túlélte a C64-est, ez volt ugyanis az első szériás Nokia Communicatorok oprendszere is!

GEOS


Biztosan vannak most is ügyes programozók, nem csak olyanok akik innen-onnan összelopott összetákolt, bugokkal teli szoftvereket produkálnak; amíg nem volt a bankszektorban dolgozó ismerősöm, addig nálam a bankok voltak a szent tehenek - ott csak jó szoftverek lehetnek. Hát nem. De ez egy másik történet, van ilyenem gyógyszergyártó cégnél is - sajnos.

A szoftverről visszatérve a hardverre. Szóval ott tartottam hogy az amatőröknek hiányzik az alaptudásuk ahhoz, hogy hatékonyan használják a mikrovezérlők nyújtotta lehetőségeket. Jellemző a spanyolviasz feltalálása, pl. keress rá az arduino+termosztát szavakra, meglepően sok ember épít LCD-kijelzős, időre programozható termosztátot a lakásába. Mi a probléma? Arduino úgy 6000Ft, az LCD panel se nagyon áll meg 3000 alatt, máris kijjebb vagyunk egy tizessel, úgy hogy a drágábbik baumarktban ott állnak hegyekben 5990.-ért az ugyanazt tudó, egy gombelemről évekig elüzemelő szerkezetek.

Bocs, most néztem, akciós 2990.-

A szituáció a következő: ha építek valamit, először összerakom DIP tokozású IC-kkel (amíg még kapok) próbapanelon, és ha minden oké, akkor berendelem a lomexnél az SMD alkatrészeket (furkáljon akinek két anyja van). Csakhogy, általában miután elhozom a nagykerből az összekészített csomagot, általában eszembe jut még egy-két dolog ami kimaradt, néha nem szigorúan az épp aktuális projekthez kapcsolódóan, úgyhogy másnap visszamegyek a kiskerrészbe megvenni. Aki ismeri a boltot, tudja, hogy a kisker halál, nem ritkák a sorok, főleg a népszerűbb déli (csak kirohantam ebédidőben) és a délutáni (4-5) időpontokban. Régebben felidegesítettem magam ha sor volt, de egy ideje (orvosi látogatás óta) próbálom az idegeimet nyugtatni azzal, hogy ez jó dolog! Nem a sorban állás, hanem hogy ennyi ember vásárol alkatrészeket, amivel vagy meg akar javítani valamit, vagy valami teljesen újat alkot, és ez jó dolog. A kreativitás mentette meg az emberiséget, kezdve a botra kötözött éles kőtől a bronzkoron át az atomkorba, rengeteg okos ember újat alkotott, amivel minket mint emberiséget előrevitt!

Az a baj, hogy néha porszem kerül a gépezetbe, és mégis felbaszom az agyam. Na tessék.

1. Csóka áll előttem, "megnézhetem azt a műszerdobozt, nem tudom hogy elég nagy-e." Odaadják neki, erre elkezdi nézegetni. Az alját, a tetejét, sréhen oldalról, közben hümmög. Ember! A mérőszalagot mire találták ki? Így a büdös életben nem lesz jó a méret, jobbik esetben beleesik a projekted és fele üresen marad, de valószínűbb, hogy kicsi lesz az a doboz.

2. Bézbólsatyó+szövetkabát vesz egy PIC127F4556 vagy valami hasonlót, egy pickit programozót hozzá és... elővesz egy adatlapot, hogy neki van egy ilyen lézere, ezt szeretné vezérelni a piccel, meg van egy ilyen fetje, mert a pic kimenete nem elég erős a lézert meghajtani. Namost. Ide van írva a lézer adatlapjába, hogy 9V reverse voltage, ehhez kér egy ellenállást hogy a fet ne hajtsa túl a lézert.
Le sem tudnám írni szegény eladó fejét. Ezt lehet nem itt kéne kiszámolni?
De folytatja (én meg lilulok) meg van itt valami 40A is, ezt impulzusüzemben elviseli a lézer akkor? (már kezdtem fészkelődni, 200W-os lézerrel már jellemzően vágnak, mit akar ez?)
Végül elmagyarázták neki már amennyire az idő engedte, hogy a lézerdiódát inkább nyitóirányban kellene hajtani, Zenernek egy kicsit drága lenne, valamint az a 40A az adatlapon a mérési adatoknál volt feltüntetve és nem is vonatkozik arra a diódára. Phhhhh.

Schmitt-trigger. Nem bonyolult!!

No, jellemzően ezek azok akik nemhogy egy két tranzisztorból összerakott Schmitt-trigger átbillenési feszültségét nem tudnák kiszámolni, de egy egyszerű munkapont kiszámítása is gondot okozna, na ők 'fejlesztenek' mikrovezérlőre, mert az egyszerű, csak usb-n feldugjuk és indul is a programozás. Hibakeresés szintén nuku. És ez így nem jó. Szoktak tőlem is tanácsot kérni néha, főleg amikor meghallják hogy mivel foglalkozom, és általában le szoktam beszélni őket, vagy valami egyszerűbb megoldást javaslok. (esetleg olyat ami már kipróbált, kereskedelmi forgalomban kapható) Javasolnám ha nyílik itthon is ilyen 'hackerspace' hogy tartsanak ott is ilyen 'bevezetés az elektronikába'-jellegű workshopokat, mert értelmetlenül pazaroljuk a technológiát.

Vajon mekkora az esély rá, hogy Bézbólsatyó azért otthon kipróbálja záróirányban a lézert? És miért ez jutott először az eszembe?


 

Szólj hozzá!

Címkék: javítás ügyfél szociokrimi

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.