Kezdjük azzal, hogy gyűlölök postára járni. A rendszerváltáskor az összes céget, ahol volt valami kis szellemi v. monetáris tőke, azonnal privatizálták (tönkre is ment majdnem mind, ott megyek el minden nap a Videoton X és a Konverta mellett), bezzeg amit kellett volna, azt nem. Ha valaminek szüksége van rá, hogy bekerüljön a versenyszférába, az a posta. Nem igaz, hogy Pekingből idáig 8 nap alatt ideér egy csomag, ami utána még 10 napig hánykolódik valahol az országban. No mindegy, szóval venném át a csomagot (ami szintén nem egyszerű), lépnék be a bejáraton, amikor...
- Fiatalember,segítene a lépcsőn, kicsit nehéz már nekem.. (2 lépcsőfok van)
- Persze, tessék.
- Köszönöm szépen.
Ajánlottat feladom, papa közben beelőz a csomagátvételnél.
- Kezicsókolom telefonáltak hogy jöjjek be de nincs meg az értesítőm.
- Nem kapott értesítőt? Ki telefonált?
- Tessék? Hangosabban tessék beszélni, kicsit rosszul hallok már!
- NEM KAPOTT ÉRTESÍTŐT? KITŐL JÖTT LEVELE?
- A ...-i Járásbíróságtól, visszakaptam a jogosítványomat!
Mennyei atyám.
