Csikós már leírta, hogyan telik majd egy felső-középosztálybeli ember napja 26 év múlva. Nézzük hogyan fest ez Budaváron kívül, a sivataggá vált Alföldön.
Attila becsukta a Totalcart a régimódi, érintőképernyős Naenara tabletjén "Az új Hongqi i7 újraértelmezi a villanyautózást" - persze, gondolta, "aki megengedheti magának az új autót, biztosan nem ezt veszi, hanem a Sever i9-est, abban legalább az ajtók kapaszkodójára jutott egy kis piros műbőr..." Bár amióta a Zöldpárt átvette a hatalmat, egyre inkább ritka már az ilyen luxus. Papírból olcsóbb is, környezetbarátabb is autóbelsőt gyártani - és szeretettel nézett a ház előtt parkoló, poros Volvo 240 felé. Hatvanadik évét kezdi jövőre a vén svéd, és az egyetlen nagyobb baja, hogy szórja az olajat a motor... Sajnos így nem lehet járni vele, a mai olajárak mellett - odasandított a sarokban halomban álló Veterán magazinokra és szomorúan elmosolyodott; apja mesélte, hogy voltak idők amikor egyhavi fizetésből akár 40-50 liter(!) olaj is kijött (a kis Ati igazából hitte is, meg nem is, de aztán megtalálta a halom újságot). Sajnos, mióta az olajkészletek elfogyóban vannak, az árak először megduplázódtak, majd megint... aztán ahogy az évi olajtermelési hiány 5% fölé ment, megtízszereződtek.
Nem, nem lehet, azt meg kell csinálni, eszetlen pazarlás minden csepp, de azt a navalyás szimmeringet persze vagy negyven éve nem gyártják már, ennek is most kellett elkopnia. Megint elmosolyodott, hogy is gyártanának, gumi sincs már évek óta, környezetvédelmi okokból kiirtották az erdőket - kellett a hely a napelemfarmoknak. Ki gondolta volna, hogy a szén-monoxidot sokkal könnyebb és gyorsabb elektromos árammal bontani, mint kelletlen növényekre várni, hogy napfény hatására méltóztassanak napi pár grammot átalakítani. Acélrugó még csak akad, de a gumi... soha nem fog már az öreg Volvo gurulni. Kinézett az ablakon, az egyik anomáliát már látni is lehetett a derengő fényben - Budavárát elkerülte a csapás, a koreai rakétában állítólag meghibásodott a GPS és egy kissebb bomba pont Kecskemétet találta el. A fene tudja, milyen meghajtással kísérleteztek a Mercedesnél, az észak-koreai szóvivő szerint sima plutóniumbomba volt, de azóta megmagyarázhatatlan jelenségek lettek mindennaposak. Az anomáliák ilyenek, a legtöbb veszélytelen, néha tárgyak jelennek meg bennük, mintha csak kapuk lennének egy másik világba - a tudósok szerint ennek ellentmond, hogy csak földi eredetű tárgyakat hajít ki magából a jelenség. A veszélyesebb fajta... Attilát megrázta a hideg, pedig csaknem negyven fok volt; a veszélyesebb fajtáról csak rémmeséket hallott, állítólag Paks közelében vannak olyanok. Örök fiatalságról és azonnali kínhalálról is szólnak a legendák, tízezrek vállalkoztak már rá, hogy eljutnak a reaktorhoz, élő ember még nem jött vissza. Állítólag a Neutron Kommandó a mai napig aktív, de a sugárzástól megőrültek, és vakon hisznek benne, hogy a reaktor előtti acélszobor természetfeletti hatalommal bír, minden kívánságot teljesít. És fegyvereik vannak.
Nem, az túl veszélyes, épp elég bajt okoznak ezek a vibráló energiagömbök is, múltkor is Józsi barátjával találtak az egyik mellett valami félbevágott autóroncsot... mintha egy vonal mellett lézerrel vágták volna el. Bár csak Józsi szerint volt autó, Ati inkább vonatra vagy repülőgépre szavazott, hiszen látni lehetett hogy legalább tízhengeres volt a motorja - ami autókon ő felnőtt, azokban legfeljebb egy kéthengeres hatótávnövelő volt, ő már akkor is a csodájára járt apja Volvójának, amiben még négyhengeres motor dolgozott. Persze az a fogyasztás, örökre nem maradhatott volna, már tervezgették is a cserét elektromosra, amikor jött a villanás és megváltoztak a prioritások az életükben. Talán abban a repülőgépben van még ilyen szimmering? - jött hirtelen a felismerés. Egy probléma megoldódna... talán még benzin is van benne, bár erre a gondolatra szinte elszégyellte magát. Amilyen drága lett bármilyen üzemanyag, senki sem olyan buta, hogy a kocsiban tartsa. De a szimmering... kinézett megint a Volvóra, "igen, talán ennyit még megér, mit veszíthetek?" Összeszedte a szerszámokat, a kézikocsra odakészített melléjük még egy nagyobb husángot és az emelőt is, füttyentett Csipesznek, a komondornak és lassan elindult arrafelé, ahol a levegő vibrálása gyorsabb volt.
A roncsot már félig eltemette a homok, nem csoda, van már vagy egy hete is, hogy megjelent, szerencsére még nem kellett ásni. "Figyelj!" szólt a kutyának "nem hiányzik hogy most támadjanak ránk" morogta, inkább magának, és felfeszítette a napszítta kék szörnyeteg motorházfedelét. A hűtőnyílások rácsa mintákat vetített a hajóhorgonynak is túl nagy motorra. "Zuendfolge 1-14-9-4-7-12-15-6-13-" olvasta a szelepfedélen... "Fura név egy autónak" gondolta Attila. Persze lehet, hogy nem kínai, de más idegennyelvet már évek óta nem tanítanak az iskolákban, meg minek is? Kína már húsz évvel ezelőtt nagyhatalom lett, akkor lett világnyelv a kínai, a magyar okmányokon is lecserélték a francia feliratokat kínaira. De a nagy halom vas reménytkeltően csillogott ahol letörölte róla a port. "Nézzük, talán a főtengely stimmel." Szerencsére az autót - "mégiscsak autó lesz ez, hiszen gumi van a kerekein, mégha valószerűtlenül vékony is" - az ismeretlen erő a motor előtt vágta ketté, így elég volt pár csavart kihajtani, meg az olajteknőt leszerelni. Attila kezében megremegett a racsnis kulcs, ez a szimmering szinte majdnem olyan... nem, nem is szinte. Teljesen. A száma is stimmelt, ahogy elolvasta: 716102. Szinte megfiatalodott a gondolattól hogy újra autózhat egy keveset. Összepakolta a szerszámokat, füttyentett a kutyának aki meglepődve vette tudomásul, hogy a gazdi megőrült, szinte nevetve szalad hazafelé, miközben húzza a kiskocsiját.
Egész este dolgozott, a csodaautó alkatrésze egy-az-egyben csereszabatos volt a svéd tömítéssel, csak mivel a Volvó még egyben volt, kicsit macerásabb volt beszerelni. Orrmotor-hátsókerékhajtás, a franciák egyik nagy világújdonsága volt a huszadik század elején, több mint száz évig így építették az autók többségét, könnyen szerelhető, de persze a főtengelyszimmeringhez vagy a motort, vagy a váltót ki kell szerelni (és vissza). Erre gondolt, és nem is tudta, hogy valahol a Budai hegyekben éppen felpörgött egy szerencsésebb körülmények között tartott OM615-ös diesel. Már derengett, amikor az utolsó csavar is a helyére talált, Attila gyorsan visszatöltötte az előtte óvatosan leengedett olajat és indítózott. A sok állás miatt kicsit sokáig tartott, de végül köhögve feléledt a B20 jelű erőforrás és a kicsit emelkedett alapjárat is kisimult egy perc után. Az olajnyomás visszajelző elaludt, Attila még egy lámpával benézett a váltóharanon kialakított kémlelőnyíláson - olajnak semmi nyoma! Boldogan állította le a motort. "Este autózunk kicsit." - gondolta, miközben besétált a házba és kézbevette a pirosan pislogó tabletjét. Értesítés jött a Totalcar alkalmazástól.
######
Nyilatkozat: nem hiszem, hogy a nem is olyan távoli jövőben (26 év csak) Veyron alkatrészekkel javítanánk fel a disztópikus jövőben az öreg karburátoros vasakat, sokkal valószínűbbnek tartom, hogy ha valami ilyesmi bekövetkezik, a Bentley és Bugatti tulajdonosok fogják inkább lemészárolni az olcsóautós hordákat. Az ötletet az adta, hogy láttam, mennyi tipushoz jó ez a pakolás, tessék csemegézni, hátha a Te autódban is van Veyron alkatrész: KATT
