- Skodát vegyenek a tótok, azt úgyis Ukrajnában rakják össze!
- Te, szerinted a Kvasiny-ban készült Fóbiákat hová adják el?
- Kussojjá, a Renault is török gányolmány, különben se kéne pxna az autóm orrára, tudod mi a tuti vétel?
- Suzuki?
- Köll a tökömnek, minden hülyegyerek azzal rohangál. A másik, az aminek most építettek új gyárat, mongyadmá valami német...
- Opel?
- Te, pofánváglak, hát nem azt a házmesterautót amivel az összes feltörekvő területi képviselő rohangál, a másik!
- Mercedes?
- Az, naon jó kis fain autók voltak mindig is, most meg hogy a magyar (felsóhajt) gazdaságot erősítik, meg a munkaerőpiacon is ott vannak, most azt vennék.
- Audin nem is gondolkozol? Egy A3 igen jó autó ám, itthon az Audi fejlesztéssel is jelen van, egyetemet támogatnak, állásbörzéznek, szerintem fontosabb a szellemi tőkénket erősíteni, mint a kecskeméti parasztnak megtanítani hogy kell kerékcsavart behajtani. A Daimler egyáltalán nem fejleszt itt, megkaptuk az egyik lelakott gyártósort, és összeszereljük amit ideszállítanak...
- Hülye vagy.
- És kommunista is, már elfelejtetted?
- Kabbe.

Hofi után szabadon: a magyar melós nem hajol meg! Leveszi a polcról a literes kevertet, leissza a tetejét, de akkor még mindig ott van öt deci... lehúzzuk az is még a műszak előtt Jocókám, még úgyse szondáztatnak. Jocó és Lali enyhén beállítva megérkeznek a gyár buszával a telepre, tizenöt perc, mire begyalogolnak a napsütötte udvaron, megüti őket a 150/liter árú szesz; nem baj, első a munka! Overall fel, beállnak a gépek mellé.
A magyar autósújságíró meg csodálkozik hogy a csilivili piros-fehér-zöld cérnával varrt bőrös csodaautó zörög. Hogy is lenne csöndben, hiszen Jociék műszakja alatt csak olyan 40 autó nem kapta meg a műszerfal mögötti zajcsillapító nemezt (Spritzwandverkleidung_innen). Meó? Hehe.

Tibi a beérkeztetésen dolgozik, jönnek nagy ponyvás kamionok a németektől - igaz, azokhoz őt nem engedik oda, hozzá a németországi Xinqiao városából konténerben érkező 'Made in Germany' feliratos, csillagos fényszórók (Scheinwerfer set chrom links) jönnek. Tibi dolga ellenőrizni, hogy a fényszórók megfelelnek-e a szigorú minőségi előírásoknak. Minden füle megvan, nem folyt-e el a fröccsentett műanyag az elektromos csatlakozóknál, a fényforrást tartó rugó a helyén, nem karcos, megvan a fedélben az O-gyűrű; a fene se szólt előre, hogy ez ilyen bonyolult munka lesz, dehát a Malomban bezárt az a bolt ahol Tibi nadrágokat válogatott, valami munkára meg szükség van...
Tibi aznap kissé elszomorodva ballagott haza. Otthon halkan köszönt, a céges fekete kabátot is inkább csillaggal befelé akasztotta fel a fogasra. Mi a baj, Tibikém? Semmi, hosszú nap volt. 

Honnan is érthetné meg a felesége, hogy mi történt... pedig semmi komoly dolog, végül is nem rúgták ki. Felsóhajt. Megjött a legújabb lámpaszállítmány Xinqiao városából, Tibi nekiállt válogatni, és a szokásos 5% selejt helyett, ebben a szállítmányban minden ötödik lámpával gond volt. Nem is értette, miért üvölt vele a supervisor, hogy ez megengedhetetlen, ha nincs lámpa, leállnak a gyártósorok - ő úgy gondolta, hogy a következő szállítmányból kipótolják, és a fura nevű emberek ott a messzi Xinqiao-ban majd kötbért fizetnek, vagy a fene tudja mit szoktak ilyenkor csinálni, miért Tibor baja ez? Végül is a supervisor elküldte kávézni és egy kollegájával újra átválogattatta a lámpákat. Most csak 5% lett a selejt, ahogy elő van írva. Tibor agyában moccan egy gondolat, de elhessegeti. Az nem lehet.

Történeteink a képzelet művei.