Make:Valamit

Az amerikai autóipar furcsa öngyilkossága - a luxus látszata

2021. február 13. - Make Valamit

Első rész

Az átkozott pénzügyesek, azok! Nem hagynak nyugton ülni a krómmal befuttatott cirkálódban! A legutóbbi igazgatótanácsi ülésen megpróbáltak sarokba szorítani, hogy vajon el tudod-e egyáltalán adni az alsó-középosztálybeli vásárlóidnak a 'luxus-Chevy'-t. Még a cégvezető Ed Cole is hitetlenkedve csóválta a fejét; szinte már láttad ahogy az év végi bónuszod elúszik. Elő a marketingesekkel, hát miért tartjuk őket? A Chevyk szinte maguktól repülnek ki a kereskedésekből, nem lehet nehéz ezeket a luxuscirkálókat se eladni... vagy igen? A Buick és az Oldsmobile nincs akkora bajban, mint Te - van elég jómódú vásárlójuk akik ugyan megengedhetnék maguknak hogy Caddyt vegyenek, de félnek az újgazdagnak bélyegzéstől; még nem tartanak ott hogy a legnagyobb kocsit hajtsák. A Pontiac viszont veled egy cipőben evez; nagyon visszás egy 2800 dolláros alap Bonneville mellé kirakni egy ugyanúgy kinéző $3800-os Gran Ville-t. Ez a felár olyan három havi átlagkeresetet jelentett akkoriban. Vajon kifizetne ma valaki egy Toyota RAV4 kilencmilliójára még egymilliót csak azért hogy Lexus NX ülések és műszerfal legyen benne? Ha a válasz igen, szólok: tízmillió-ötért ott áll a hibrid NX a garázsban...

belterek.jpgA képen egy Cadillac belteret rejtettünk el a sok Buick közé

Ez volt tehát a probléma: a marketinganyagok erősen utaltak is rá, hogy a Caprice majdnem olyan mint egy Caddy Fleetwood, csak olcsóbban. A vásárlók ugyan nem vettek ettől több Caprice-t, viszont valami leesett nekik: lehet, hogy a Fleetwood 'luxusa' nem is akkora kiváltság, ha egy Chevyben is megkapják ugyanazt? Mi is a luxus valójában? Mert igazából senki sem tudja, de sok ember jól megél az eladásából a mai napig. Amikor a cikk írója született, a Louis Vouitton egy két bolttal rendelkező bőröndkészítő volt (egy Nizzában és egy Párizsban), azóta folyamatosan bővítik a profiljukat, ma már LV-s pénztárcát, vagy pólót is kapsz. Mindössze évi száz bőröndöt gyártanak, azokat is csak rendelésre. A luxuscikkből villantós, rongyrázós mű-luxus lett. Ugyanez történt a General Motorsnál 1971 és '85 között: ha a Caddy Fleetwood cirkálón át a kompakt Buick Skyhawk-ig bármihez kaphatsz túltömött plüss ülést, klímát, négy elektromos ablakot és műbőr tetőt, melyik gyártmány fog szenvedni? Ha minden kocsihoz jár küllős krómdísztárcsa, luxus az még egyáltalán? A Cadillac eladásai vészjóslóan elkezdtek lecsúszni. A keleti parton amúgy is ugyanúgy a szervezett bűnözésre kezdtek asszociálni az emberek egy Caddy láttán, mint nálunk a rendszerváltás utáni években egy W140-es Merci látványára.

A hetvenes éveknek közben hivatalosan is vége lett, az emberek nem akartak többé két karburátoros, rallicsíkos, sperrdifis erőgépeket (a biztosítók és a szaúdi tevehajcsárok együttes erővel elintéztek minden R/T, RS, HEMI vagy SS/427 autót) - a műluxus lett menő, fautánzatú műszerfalakkal, krómozott műanyag berakással és pihepuha ülésekkel. Mindegyik General Motors márka teljes modellpalettát kínált, a legkisebb kategóriától a legnagyobbig lefedve a piacot. Alfred P. Sloan hierarchiája a múlté; vajon ha a parkolóban összefut egy Opel Ascona-alapú Cadillac Cimarron és egy hatalmas Olds 98 Regency gazdája, melyikük a sikeresebb üzletember? Egy Chevy Caprice Brougham is mindenben jobb egy alap Cadillac Sedan de Ville-től. Tegyük hozzá, más gyártónál sem volt jobb a helyzet: a mariachi bandák kedvence, a Ford LTD Crown Victoria simán kenterbe veri műluxusban a piacon fölé pozicionált Lincoln Continentalt.

98vcimarron.png98 Regency és Cimarron - a Cadillac drágább volt

Számított ez a gyártóknak? Nem. A lényeg az volt, hogy pörögjenek a gyártósorok. Mindegy volt hogy egy új modell csak a lámpák formájában és az ajtólemezek domborításában különbözött az elődmodelltől, a marketingesek már profin adták el újként évről-évre ugyanazt a vasat. Hogy megfeleljenek a szigorodó emissziós normáknak, a műszaki tartalom még igazából romlott is: a motorok sűrítési arányát lecsökkentették, külső pumpákkal fújtak pluszlevegőt a kipufogósorba. Eljött a száztizenöt lovas ötliteres motorok kora. Az újkeletű luxusnak nem felelt meg az öreg Hydra-Matic váltó 'odatevős' működése sem, nem voltak már kíváncsiak az emberek arra, hogy kinek a kocsija nyekkenti meg másodikban a gumikat - a váltókat is kiherélték, lecsökkentették az olajnyomásukat és mindenféle, a hatékony működést lassító nyomástárolókat terveztek beléjük. Így libegtek át a nyolcvanas évekbe, plüssüléses felhők hátán, szemellenzővel a fejükön. Valami német márka bepróbálkozott ugyan egy olcsó, keveset fogyasztó, nevetségesen kicsi autóval ami az eladásai csúcsán elérte a 6%-ot, de ez nem adott aggodalomra okot; a GM piaci részesedése majdnem 50% volt, a többin meg osztozott a Ford és a Chrysler. Kit érdekelnek a kisautók?

A valóságban az eladási darabszámok és a statisztikák elfedték a valóságot az amerikai gyártók előtt. "Normális, hogy egy olyan krízis után, mint az 1973-as, ahol 400%-ot emelkedett a nyersolaj ára, pár százalékot esnek az eladások. Úgyis elkészültek a szigorodó környezetvédelmi normákra reagálva az 1970-es év elejére a szubkompakt autóink, majd veszik azokat helyette." Mi a szubkompakt autó? Ha van pénze a gyártónak (Chevy+Ford), akkor kifejlesztenek egy teljesen új koncepciójú kocsit, mint a Chevrolet Vega és a Ford Pinto, ha kevesebb pénze van, azt csinálja mint az AMC, ahol simán lecsapták egy Hornet négyajtós szedán hátát, ebből lett az AMC Gremlin. A Chrysler szokatlanul előrelátó módon megyezett a Mitsubishi-vel, és a Galant Colt-ot -ami Japánban egy családi autó- kezdték el forgalmazni Dodge Colt néven. Nem is volt vele sok baj, a legtöbbet a forgalmazók panaszkodtak, hiszen a 'Dodgebishi' egyértelműen kilógott látványában a többi gyártmány közül, valamint akkoriban még elég élénk volt a háború emléke - nem voltak szimpatikusak a japánok.* A második legmegbízhatóbbnak a Gremlin bizonyult, hiszen elöregedett kiforrott alapokra épült. A GM is annyi pénzt költött a Vega kifejlesztésére, mint egy nagyautóéra, a kocsi formatervét úgy alakították hogy hasonlítson a Camaró-hoz; a motorok is faékegyszerűségűek voltak, a problémát inkább az összeszerelés minősége jelentette, amin érdemben sosem tudtak javítani. A Ford viszont... ha egy termék ennyi évvel a bemutatása óta is a nagy cégek cinizmusának a jelképe, ott valamit igencsak elrontottak. Pedig a Pinto nem volt gazdasági bukás, egyáltalán nem; összesen hárommilliót gyártottak, csak azt a bizonyos 27-180 "szerencsétlen balesetet" kellett volna jobban kezelni, amiben a tisztelt vásárlók tűzhalált haltak.

subcompact4.jpgGremlin, Pinto, Vega és Colt

A japán gyártók is felismerték a piaci rést; azt tudták, hogy a nagykocsik mellett sem esélyük, sem tapasztalatuk nincs labdába rúgni - viszont a kis-, és középkategóriában van lehetőségük egy kicsit lecsípni a kék-fehér-piros tortából. Tíz év alatt mindhárom japán gyártó sejtése beigazolódott - az amerikai 'nagy hármas' nem akar a kisautókkal érdemben foglalkozni és amit sikerül is piacra dobniuk, az is bőven hagy kívánnivalókat maga után. 1975-re a Toyota eladásai lehagyták a Volkswagenét. Nőtt az autószállító konténerhajók száma ami Japán és a nyugati part között járt, egy probléma volt csak: az út is eltartott pár napot, az importfolyamat és a kocsik kiszállítása is időbe telt, a teljes átfutás majdnem egy hónap volt. Nem engedhették meg azt a változatosságot, amihez az amerikaiak hozzá voltak szokva: nem rendelhettél meg külön minden kis apróságot az új Toyotádhoz, mert hosszú hetekig nem tudták volna leszállítani. A Honda alkotta meg a "felszereltségi csomag" fogalmát. Kétféle Accordot vittek Amerikába: DX és LX kivitelűt, a DX kisebb motort és egyszerűbb műszerfalat kapott, az LX az erősebb motort és fordulatszámmérős műszerfalat. A színpaletta is mindössze három-négy elemű volt. Azonban ez sem volt elég, sőt a 'csirkeadó' miatt pickupot és kisteherautót nem is importálhattak értelmes áron. El kellett kezdeni autókat gyártani egy, az ázsiai kultúra számára teljesen ismeretlen munkaerőpiacon. A Honda nyitotta meg elsőként a Marysville-i gyárát 1979-ben, egy évvel rá a Nissan és '86-ban csatlakozott a Toyota.

interior_opts.jpgGM szín/beltér és az import Hondák. Nem jöttél zavarba a kínálattól.

A folytatásban jönnek a nyolcvanas évek, a németek hozzák az eta-motoros BMW-t meg egy taximercit, a Honda elad egymillió Accord-ot, a Toyota tanul egy fontos dolgot a szakszervezetekről és az import autók végérvényesen beteszik a kaput az önmagát keresgélő, műfával és műkrómmal szédelgő Detroit-nak.

Csirkeadó? A háború után óvatos kereskedelem indult meg a volt ellenségek között. Volkswagen Bogarak utaztak nyugatra és cserébe nagy mennyiségű fagyasztott csirke jött a hatalmas amerikai farmokról. A hatvanas években a szerény kis Bogár az utcakép része volt Amerikában. Az alsó-középosztály imádta, a jómódúak is tartottak néha harmadik autónak egy Bogarat, Kaliforniában a szörfösök imádták a T1-es buszokat. A német családok is imádták az olcsó csirkehúst. Ez így túl idilli volt és nem is tartott sokáig. A háborúból tápászkodó német gazdaságok is tenyésztettek szárnyasokat, azonban közel sem olyan mennyiségben, mint az import - és főleg nem olyan olcsón. A német gazdák azt csinálták amit a gazdák csinálnak, amikor vélt vagy valós sérelmük van: meglobbizták a kormányt, hogy adóztassa meg az import húst. Adenauer nem akart ujjat húzni a termelőkkel, 50%-os importvámot vetettek ki a hústermékekre, amire reagálva 1963 végén Johnson elnök 25%-os adót vetett ki 'kereskedelmi tevékenységre alkalmas járművekre'. Így 1964-től adózott mindenféle gyártmányú pickup és kisteherautó amit Amerikába akart valaki importálni. Ez az adónem a mai napig él, ezért voltak időközben olyan kisebb-nagyobb botrányok, mint amikor a Mercedes és a Ford elkezdte a Sprintert és a Transitot importálni olyan primitív ülésekkel hátul, ami egy Citroën Kacsában is van. Miután átmentek mint személyautók 5%-os vámmal a honosításon, a kereskedők kivették a hátsó üléssort és amikor elég összejött, egy konténerben visszaküldték Németországba. Az elején. Aztán valaki rájött hogy olcsóbb megszabadulni tőlük, onnan az ülésnek csúfolt kertiszékek mentek az amerikai szeméttelepekre.

* "baromság, húsz év eltelt a háború óta" - A háború alatt a nyugati parton élő kb 120.000 ázsiait internálótáborokba vitték. Amikor a Ford a kilencvenes évek elején megpróbálta a Mustangot az orrmotoros Mazda 626 kupé alapjára átrakni, az emberek szabályosan fellázadtak a cég ellen.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

csakúgybelepofázok 2021.02.15. 10:24:38

Ennyi információ belezsúfolva egy ennyire "tagolatlan" szövegbe...
Az első "bekezdést" tudtam csak elolvasni...
Aztán feladtam...
És ez - most láttam meg - még csak az első rész...
Szóval a lényeg....számomra ez így olvashatatlan ...
DE én csak úgy belepofázok mindenbe... :-)

Make Valamit · http://make.blog.hu 2021.02.15. 10:31:35

@csakúgybelepofázok: Főleg, hogy ez a második ;) Lesz még, és képzeld el húztam is belőle bőven.

Buncog 2021.02.15. 10:32:57

Akkor ott a 70-es években az volt, amiket a fotókon látunk. Viszont a 70-es évek Magyarországának nagyvárosi utcaképéhez (is) erősen hozzátartoztak a Velorexek, lovaskocsik meg a töménytelen mennyiségű kétütemű autó.

Jó pár millióan elfogadták volna itt azt a műfás és akkor még valódi krómos luxust...

citrix 2021.02.15. 11:10:58

A Pinto nagy eséllyel kiégett az utasaival együtt ha hátulról beléjük szaladt valaki. A Vega gyorsabban mállott el a rozsdától mint a komposztálóban a zöldségféle. A hatalmas, 7500-8200 ccm-es motorokból 180-220 lóerőt "préseltek" ki 20-25l-es fogyasztás mellett. "Külső pumpákkal fújtak pluszlevegőt a kipufogósorba", ez volt az un. füstpumpa... Az összeszerelés minősége finoman szólva is kívánni valót hagyott maga mögött a detroiti autókon. Az automata váltók szerintem elég finoman működtek, azzal nem volt baj, persze ne a mai 7-10 fokozatú számítógép vezérelte váltókhoz hasonlítsuk. Ha a korabeli magyar utakon cirkáló autókat nézzük, az már árnyalja a képet. Mindenesetre a 60-as évek végi izomautók reneszánszukat élik, szépen felújítva a szívet megdobogtató látványt nyújtanak és a V8-as motorok gurgulázása zene füleimnek a mai 3 hengeres 1l-es bigyókák kelletlen fazékhangja után :-)

Bandibacsi34 2021.02.15. 11:36:24

Na igen! Kb 1940-2003 az USA fenykora nemi visszaesesekkel 1970 es evek közepén. Amikor vehettel egy jo autot par havi fizetesedbol, manapsag ott is egy evi teljes brutto fizu egy uj auto, bar a hasznaltak meg mindig olcsobbak. Mi Magyarországon meg mindig rosszul allunk, különösen mert az autogyarak kilobbizak az adokat es mindenfele dijakat meg az EU-s használt autokra is!
Trump probalta visszavinni az USA-ba az autogyartast pl. a Mercedest Mexikobol, de sikeresen bukfenceztettek..

Make Valamit · http://make.blog.hu 2021.02.15. 11:46:14

@citrix: Hát persze, hobbiból elfér már egy szép nagy V8-as batár a garázsban, de 1973-ban a Hemi 'Cuda vételárával megegyező összegű volt a biztosítása. Ezért vehettél akkoriban $2-300-ért használt muscle cart ami ma felújítva $30-40 EZRET ér. Utána meg, ha a két alternatívád a lazán összecsapott hazai, 20 litert evő 150 lovas szekér vagy a japán kis műszaki ékszer 90 lóval, fele fogyasztással, az igazából nem is alternatíva.
@Bandibacsi34: igen, elég pesszimista jóslatokat hallok a következő négy évre. $5/gal üzemanyag biztos, de elemzők szerint a duplája is lehet a legrosszabb esetben. Nem jó ötlet egy olajvezeték építését leállítani, mert az egy eléggé biztonságos szállítási mód. Most majd ugyanazt az olajat jóval drágábban, vonaton és teherautókon kell elszállítani, ami lényegesen kevésbé környezetbarát/biztonságos.

citrix 2021.02.15. 12:21:36

@Make Valamit: Az olaj világpiaci ára tipikusan a "minden annyit ér amennyit adnak érte" kategóriába esik. Ha megadja a piac a 70+$ árat akkor addig emelkedik amíg visszaesik érezhetően a fogyasztás. Jelenleg szinte korlátlan a felvevőpiac, az elektromos autózás belátható időn belül nagy szeletet nem harap ki az olajtársaságok tortájából. A hazai viszonyokat nézve ahol 400 forint nagyjából az üzemanyag litere ami az átlagjövedelemhez képest cseppet sem alacsony. Sereghajtók vagyunk az unióban a jövedelmeket tekintve ám olyan forgalmat produkálunk az utakon hogy azt egy jól menő ország is megsüvegelné. Mintha boldog-boldogtalan úton lenne egész nap, olyan érzésem van. Nagyjából teljesen mindegy az olaj ára, megveszik így is, úgy is. Legfeljebb morog a nép a kútnál és más kiadást csökkent de az autóról ritka madár aki lemond. Ha már van, használja is.

Untermensch4 2021.02.16. 12:54:26

@citrix: " Legfeljebb morog a nép a kútnál és más kiadást csökkent de az autóról ritka madár aki lemond. Ha már van, használja is. "
Nem tudom mennyire reprezentatív, de a '29-es válság idején egy amerikai nő azt mondta hogy előbb jár rongyokban és hal éhen mint hogy az autóról lemondjon... :)
Mi "nemesi nemzet" vagyunk. Jó ló nélkül csak földönfutó jobbágynak nézik az embert. A mopedautó is "autó" (de xar) nem moped.

citrix 2021.02.16. 13:08:57

@Untermensch4: Hadházit idézve: aki 30 méternél többet gyalogol az csavargó :-)

Make Valamit · http://make.blog.hu 2021.02.16. 13:46:52

@Untermensch4: a többségnek itthon úgysincs új autóra pénze, max két fél kókuszdiót ütögethetnek össze. Emiatt van annyi céges kocsival kompenzáló pöcs az úton.

Untermensch4 2021.02.17. 11:51:50

@Make Valamit: Még pár éve volt egy örökölt suzukim. Meg egy munkatársam aki jól keresett egy másodállással és vett egy alig használt bmw-t. Két hónap alatt többet költött a javítására mint az én tragacsom piaci értéke, de még nem volt kész és közben összesen 4 napot volt nála. Én meg közlekedtem... vhol olvastam hogy felénk mindenki "egy számmal nagyobb" autót és házat vesz mint amit anyagilag megengedhetne magának. Aztán rohannak hogy megpróbálják összekaparni a hiteltörlesztést. :(
süti beállítások módosítása