Ha adódik egy lehetőség, szeretem kihasználni. Szokásom céges repülőutakon a visszautat átbookolni úgy, hogy hétvégére ott maradhassak az új városban. Amikor barátokkal elhatároztuk, hogy teszünk egy három hetes kirándulást Amerika nyugati partjára, felvetettem, hogy használjuk ki a New York-i átszállást - ezt mindenki támogatta, annak ellenére, hogy figyelmeztettem a népeket; NYC drága. Nem baj, menjünk.
4 ember, hétnapos MetroCard (bérletek), meg a CityPass, az annyi, mint $570. Szállás nélkül.
Már az indulás jó volt, négyünkből háromnak volt chipes/biometrikus útlevele, persze a negyediket kivették a sorból, alaposabban megnézték a kék relikviát. Az eseménytelen (legalább megnéztem a Verdák 2-t) tíz órás (Meg a Planes-t és a Saving Mr. Banks-t is) út után kicsit összetörve végigvártuk a nem kis sort a JFK egyik halljában (U.S. Customs and Border Protection), utána hívtam az előtérből az otthon lefoglalt taxit és irány a Belváros. Tényleg belváros, a Lower East Side-on foglaltam egy AirBnB lakást magunknak $625-ért három éjszakára.
Base station, legalább négy napig.
A Lower East Side-on szerintem magában el tudtuk volna tölteni ezt a négy napot, ez az egyik legrégebbi része a városnak, régen híres zsidónegyed volt, mostanában inkább japánok/kínaiak költöznek ide. Vagy vietnámiak, sajnos ázsiai arcokat nem tudok megkülönböztetni, örülök, ha egy filmben Jackie Chant felismerem.
Szóval lemálháztunk (a LES-en levő régi házakban nincs lift, viszont legalább a lépcsők jó szûkek), megszenvedtünk a kofferekkel. Gyors hidratálás, és irány az utca - délután öt óra volt, ha jól emlékszem, aznapra csak egy programot raktam: CityPass első felvonás, irány az Empire State Building, a tetején a kilátóval! Le a metróba (hát ez otthon nem ilyen), megvettük a négy 'unlimited ride' MetroCard-ot, ami nekem gyanúsan papíralapúnak tűnik, és a chicagói utam óta nem bízom ezekben, ott két nap után már nem olvasták a buszok az ottanit. Viszont piros pont az MTA-nak, a MetroCard simán végighúzta velünk a négy napot.
"The next stop on this F train to Jamaica is Delancey Street.
Stand clear of the closing doors, please."
Jóval sötétebbek és koszosabbak a metrómegállók, mint amihez szoktunk, persze tízszeres terhelést kapnak Budapesthez képest - de akkor is, ilyenkor jön rá az ember, hogy talán ha kicsit költenénk az otthonira, sokkal szebb lehetne, mint a világhíres Subway. Egyébként minden megállóban kinn van a metrótérkép, de nem sokra mentünk volna csak azzal, szerencsére a házigazdánk hagyott az asztalon egy kissebb hajtogatóst; amiről nem ordított három sarokra, hogy turisták vagyunk. Elsőre persze nem volt zökkenőmentes a dolog, majd miután két embert is megkérdeztünk, kénytelenek voltunk megbékélni a ténnyel, hogy nem fogjuk megúszni átszállás nélkül a dolgot, valamint azzal, hogy egy olyan híres épület, mint az ESB, egy olyan semmitmondó nevű metrómegálló mellett van, mint a 34-ik utca (34th Street). Azért odataláltunk.
Lifttel fel az 'emeletre' - nem sok olyan liftet tudok, ami csak a 40-ik és a 83-ik emelet között jár, Magyarországon nem divat az expressz felvonó. New York este szép:
Mondhatnám lélegzetelállító :-) Kigyönyörködtük- sóhajtoztuk-, szelfiztük- magunkat, vacsorázzunk és dőljünk le végre ennek a 30 órás napnak a végére. Rá kellett jönnünk, hogy New Yorkban koránt sincsenek olyan sűrűséggel gyorséttermek, mint ahogy azt a filmekből várja az ember, szabályosan keresni kellett egy KFC-t, ahol bevághattunk pár hamburgert - étterem és delicatessen van dögivel, csak ott 'picit' drágábbak az étkek. Sajnos a Katz's Deli-t is kihagytuk, nem baj, majd legközelebb.
A második nap nagyot sétáltunk, már készül a beszámoló.
