Üljetek le gyerekek és figyeljetek, egy érdekes történetet fogok elmesélni Nektek. Valamikor olyan rég, hogy tán' igaz sem volt, volt egy General Motors nevű nagyvállalat. Gyártottak népautókat Chevrolet név alatt; gyártottak autókat a középosztálynak Pontiac néven, bár egy magyar származású migráns majdnem tönkretette az egész "nyugodt erőre szavazók autója"-imidzset, amin teljesen csak a Pontiac név 2010-es beszántása segített. Gyártottak még nagyon megbízható autókat Buick néven a középvezetőknek, és Oldsmobile néven a nyugdíjasoknak. Az életben legtöbbet elérőknek talán nem is tudtak volna megfelelő minőséget kínálni, ha nincs Henry Ford - szerencsére az öreg Ford mindig is jobban értett a támogatói magára haragításához, mint az autógyártáshoz, ezért az általa alapított Henry Ford Company éléről leváltották, és egy bizonyos Henry M. Leland-ra bízták a vezetést, aki átnevezte a céget Cadillac Automobile Company-re. Leland sajnos jobb mérnök volt, mint üzletember, ezért a Cadillac hamarosan újra a tönk szélére került, innen vásárolta meg a GM 1909-ben.

A gazdasági világválság előtti Cadillac a "más kategória" megtestesítője volt, csakúgy mint a Duesenberg vagy a Packard - saját gyártmányú tizenkét-, illetve tizenhat hengeres motorok és egyedi alváz, az ügyfél kérésére felkarosszálva valamilyen neves építővel (amerikaival, persze: Rollston, LaGrande, LeBaron vagy Fleetwood Metal Body Co.). A világválság, és a második világháború utáni botladozó gazdaság nem volt jó hatással a luxust képviselő Cadillac-re, a sokhengeres motoroknak menniük kellett, helyükre egy nem különösebben érdekes oldaltszelepelt (brr) V8-as, és a GM központi raktárából szériagyártású fék-, és futóművek jöttek. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy az 1935-ben a fejlesztőasztalon felejtett "biztonsági automatikus sebességváltómű" a háború kitörésére lett épp kész - a gazdagok bal lábát kímélő Hydra-Matic váltót rögtön bele is rakták párban az M3 Stuart tankba - egy V8+automataváltó hajotta a bal, egy másik páros a jobb oldali lánctalpat. A háború után ezért az új váltót "harcban edzett" szlogennel adták el; az első évben a Cadillac-ek több, mint háromnegyedét szerelték a négysebességes, hidrodinamikus-nyomatékváltós szerkezettel. Elindult a pénznyomda, más autógyártók is a GM-től vették (AMC, Ford), vagy licenszelték (Rolls-Royce, GAZ) a Hydra-Matic automataváltót. (Az utóbbinál a "licenszelés" kifejezés félrevezető, bár ugye tudjuk: egy szovjet mérnök sosem lop, csak ötletet merít!)

1932 Cadillac V16 Sports Tourer

Az amerikai autógyártás aranykora valahol az ötvenes évek közepétől a hetvenes évek elejéig tartott: nagy, kényelmes, szép autók, viszonylag egyszerű, ezért strapabíró mechanikával. A hatvanas évek elején elkezdett lóerővadászat sem volt valami nagy hatással volt a motorok technológiai fejlesztésére, hiszen amíg 8 centbe kerül egy liter benzin, nyugodtan lehet a következő módon teljesítményt növelni: a V8-asok alap karburátora egy kéttorkú Carter, az erősebb motorok kaptak egy négytorkú Rochestert, a paletta csúcsán pedig iker négytorkú karburátorok ontották az üzemanyagot (igazából öntötték, egy 7.2L-es V8 akkoriban nem fogyasztott 25 liter alatt százon.) A Cadillac mindebből felsőbbrendűen kimaradt, hiszen az ő motorjaik egyedi gyártósoron készültek, és nyomatékban még a legendás Chrysler HEMI motorknál is erősebbek voltak, csak nem az utcai versenyzés miatt, hanem hogy minél kevésbé erőlködjenek gyorsítás közben, ezért csendesebbek legyenek. Érdekes látvány egy 1962-es Caddy felemelve: a kipufogó egy nyolc-a kettőbe-egybe rendszer, egy dobbal a végén - az ikerkipufogós rendszerek berezonálhatnak, megzavarva ezzel az úrvezetőt; szó sem lehetett róla. Ezt a hagyományt a CTS megjelenéséig tartotta is a Cadillac. Ugyan a világháború előtti presztizsét elvesztette, azért a sikeres cégvezetők még mindannyian Cadillac-kel jártak. A GM-nél is, természetesen, ami kissé szúrta valakinek a szemét a tizennegyedik emeleten. Hogy alkothat bármilyen véleményt a saját gyártmányáról egy Chevrolet-, vagy Pontiac-igazgató, ha Cadillac-et használ? A GM malmai viszont lassan őrölnek (a Caddy ATS-V jut az ember eszébe, amit az E46 M3-as BMW ellenfelének szántak, és jobb is lett nála. Csak hat évvel a BMW gyártásának a beszüntetése után kezdték forgalmazni.) - szóval ez a furcsa szokás így maradt a koreai háború, Kennedy és az ellenkultúra forradalma alatt is. De már elindult valami baljóslatú a háttérben.

1967-es Cadillac és műszerfala: minimalista luxus. Ahogy az első féléves analízis órán mondta Kónya tanárnő:
jegyezzék meg az anyagot, később szükség lesz rá!

Képzeljük bele magunkat egy GM igazgató helyzetébe: éveket töltöttél el valamelyik leányvállalatnál (Frigidaire vagy a Delco) onnan kineveztek valamelyik belső márkához, talán a GMC teherautógyártóhoz mint igazgatót, és pár év után révbe érsz: a Chevrolethez kerülsz mint mondjuk fejlesztésért felelős igazgató, majd onnan előlépsz igazgatótanácsi taggá. Ezen a szinten már nem foglalkozol mindennapi ügyes-bajos dolgokkal. Évek óta nem vettél már autót (az utolsót amiért pénzt adtál, a feleséged használja), a cég kiutalja a legújabb, mindennel felszerelt Caddy Fleetwood Special-t, amit a nap elején leparkolnak neked, és a nap végén kitakarítva, teletankolva hozzák eléd hogy hazagurulj a tökéletes családodhoz. Szombaton elviszed a gyerekeket valami sporteseményre, este elmentek a country klubba, és vasárnap elgurultok a templomba. A hétköznap estéken ha marad energiád, kiöltöztök a feleségeddel és elmentek valamelyik másik unalmas igazgató vacsorapartijára ahonnét kicsit becsiccsentve hazagurulsz, míg egy nap...

Lali Impalája: 4 ajtó, alu hűtőrács, lemezfelnik és... igazából ennyi.

...a nap végén kilépsz a GM központi irodaházából és nem látod a tiszteletet parancsoló krómozott orrt a behajtón. A parkolóőr egy díszítés nélküli "GM" logós fémkulcsot nyom a kezedbe, és lassan leesik: az Impala, amiből kiszállt nem az övé. A TIÉD! Ugyan az Impala a legnagyobb Chevy, dehát CSAK egy Impala! Tanárok, kőművesek és friss migránsok autója! A szegények hivatalos kocsija! Az esti vacsorát még megkockáztatod, de amíg a Fleetwood miatt a szeme se rebbent senkinek, az Impalából kilépő öltönyös úr és kosztümös feleség látványára még a vonósnégyes is akkordot téveszt. Na jó, ez így nem maradat. Ha Impala, akkor legyen Impala, de nem EZ. Majd Te összeválogatsz egy olyat, ami tetszik és féligmeddig pótolja a Fleetwood luxusát. Ekkor jön a meglepetés: ugyan tudat alatt eddig is sejtetted, de most esik le a tantusz: a Chevykhez nincs elektromos ablakemelő. Pénzért sem. Nincs műbőr tető, még egy nyüves krómküllős dísztárcsa sem, és ami a legjobban fáj: a háború óta folyamatosan fejlesztett "Autronic Eye" automatikus fényszórókapcsoló sem! Kézzel kell felkapcsolni a lámpákat, mint egy... mint egy... tyúkólban! Az Chevrolet ilyen volt: egy belépőszintű autó, ahol csak az ár számít. Nem arról van szó, hogy nincs pénz extrákra - nincsenek extrák! A Chevroletnek tilos volt az eggyel felette levő Oldsmobile lábára lépni. No nem mintha az Oldsmobile-igazgató jobban járt volna. Igen, középkategóriás autót vezethet, de itt sincs bőrbelső vagy automata lámpák. Mintha egy Bentleyből kéne visszaülni egy Audiba. Összesúgnak az ismerősök a hátatok mögött - "biztosan valamit eltolt A CÉGNÉL".

A Buick igazgatója is megtört kicsit, de nála legalább ott a lehetőség: megrendeli az új céges kocsit: egy Electra 225-öt, bőrbelsővel, műbőr tetővel, küllős dísztárcsákkal, és a szent kehellyel: az automata fényszórókkal! A vasárnapi templom parkolójában már várja a kollegákat hogy eldicsekedjen nekik, milyen jó nevet talált ki a felszereltségi csomagnak; a "Park Avenue" New York leghosszabb és legszebb sugárútja - biztos tetszeni fog nekik. Elsőnek a Pontiac manager érkezik valami új kocsival... mi a rosseb egy Ninety-Eight "Regency"? Ja igen, a Regency hotel, ami a... basszus... Park Avenue-n áll! És minden van benne, ami a Buickban! A megátalkodott! Már épp beszólna valami epéset, amikor begördül egy Pontiac Gran Ville, ugyanannyi krómmal, automata világítással és bőrtetővel mint a másik kettő. A három igazgató fel sem tud lélegezni a sokkból, amikor bekanyarodik a parkolóba vigyorgó sofőrrel egy Chevy Caprice Classic. Még a Chevroletnél is sikerült átverni az ultra-limitált kivitelű Cadillac-helyettesítőt! Ez hihetetlen! Egyelőre a meglepetéstől szólni sem tudnak és még nem sejti egyikük sem, de megásták a General Motors sírját.

Következő rész >>

1976-as Caprice Classic Kelsey-Hayes dísztárcsákkal, króm hűtőmaszkkal és - ismerős a műszerfal?