Jó kis kocsi a Thunderbird, de mi van, ha olyan kétüléses sportkocsit szeretnénk, ami nem öregebb, mint a tépőzár? (A Ford egyébként soha nem nevezte T-birdet sportkocsinak, ők 'personal car'-nak hívták, amit szerintem ők sem értettek. Bár lehet előrelátták a japán autókat...)

Szinte hallom ahogy a tömegek felzúdulnak és azt skandálják, hogy MX-5, MX-5, a kockábbak Eunos Roadster - bocs, de nem. Nem tudom mit vétett szegény kocsi nekem, de nem tetszik, kivéve az első 'szomorú' lámpás modellt, de a garázsban nem szeretném látni. Viszont mi lenne, ha vennénk az MX-5 alapját, az általánosságban vett 'angol roadster'-t? Soros hatos motor, egyszerű váltó, kardán, difi, könnyű kaszni. A gond ezzel az, hogy visszatérünk technológiában az ötvenes évekbe, amikor még lehetett rudazatos fékkel kapni autót (vagy négy dobfékkel)! Hát senki nem készített ebből modernebbet, csak a japánok? Nézzünk el Blackpool-ba!

(az összes fotó a tvrsseries.com tulajdona)

A TVR gyár mára már csak emlék, de a maga idejében számomra a brit kisipari autógyártást testesítette meg. A céget Trevor Wilkinson alapította 1947-ben, eleinte főleg más gyártók autóinak a tuningolásával foglalkoztak, aztán rájöttek, hogy a nehéz acélkarosszériát leborítják az alvázról, vesznek két műszálas motorháztetőt (egyet előre, egyet megvágva hátra) és kendácsolnak közéjük szintén üvegszálból pár doblemezt meg ajtót, meglepően gyors gépet kapnak. Ebből az időszakból főleg a Grantura/Griffith emelkedik ki, amik főképp Ford alkatrészeket tartalmaztak. (Ha a '47-es időpont ismerősnek tűnne, Ferrari is akkoriban kezdett Maranellóban)

Grantura

A gyártat 1965-ben átvette Martin Lilley - egy barátja házasodni készült, és hogy az esküvőt finanszírozni tudja, eladta TVR részvényeit Martinnak. A TVR két hét múlva csődeljárást kért maga ellen, a Lilley család pedig összeült - van annyi pénzünk, hogy mindent megvegyünk? Volt. Az autók innentől új nevet kaptak, itt indult a TVR M-széria. Az 1600M a Ford mára már Endura-E néven ismert soros négyest, a 3000M a Ford Essex V6-ot használta.

1600M

1984-ben egy TVR tulajdonos, bizonyos Peter Wheeler elvitte a 3000M-jét szervizeltetni, és haza már gyártulajdonosként érkezett; a TVR ismét új arculatot kapott. Elsősorban a távolkeleti piacok miatt, ahol a Ford-ra kissé ferde szemmel néztek különböző háborúk miatt, az erősebb változatok innentől Rover V8-as motorokat kaptak, a finomabb gépek viszont az Essex V6 gyártásának megszűnése miatt innentől a német Ford-tól kapták a V6 motorokat.

Az én kedvencem is ebből az időszakból származik: nagyon szeretnék egy S2-est a garázsomban látni. Készült belőle ismeretlen darabszámban balkormányos, a teljes mennyiség szép kerek szám, 2048.  :)
Az S3-asokon picit reszeltek ugyan az S2-höz képest (nagyobb ajtók, igényesebb beltér) de olyan kevés készült belőlük, hogy a balkormányosok megfizethetetlenek, annyira ritkák. Egy S2 viszont kijön már 2MFt körül. Nem is drága, igaz?

Mit kapunk ennyiért? A kocsi alváza hegesztett létraváz, az üvegszálas karosszéria erre van csavarozva; orrmotor (Ford Sierrából a 2.9i V6), saját kipufogórendszerrel, ötsebességes váltó, hátsókerékhajtás és szervófék. A kocsi műszerezettsége teljes, azaz olajnyomás- és olajhőfokmérő is van. Az ablakok motorosak, gyári JVC rádió 4 hangszóróval, de ahogy a TVR tulajok is mondják: Minden TVR különbözik, csak egy közös van bennük: elromlanak. :)

Mire kell figyelni? Mint a korabeli Fordoknál, a tankjeladó ezekben is gyengélkedhet, az injektor maga relatíve golyóálló, de néha-néha kér egy fojtószeleppotit vagy alapjáratállítót. A kaszni nem rohad, az alváz ugyan acél, de a gyárban lefestették, ha vigyáztak rá, nem lehet baja, de ha valahol átlukad, lehet készülni a karosszéria levételére. A kipufogórendszer egyedi, végig kettőzött, így kell a "csak kifúj valahol"-hibákkal számolni. A motort a Ford által aljánlott ciklusokban kell szervizelni, a nem hidraulikus szelepemelősöket olajcserekor célszerű utánállítani - a kipufogó egy ideig ugyan túlharsogja a csattogó szelepeket, de kinek van kedve  a lámpánál harkályokat hallgatni? Csereérett már a mai kocsikon a tűzfalban levő kormány átvezető csapágy is.

Összességében, egy élvezetes, szépen trombitáló (a Ford-nál vajon tudták milyen szép hangja van annak a V6-nak? szerintem nem.), jól kinéző, bár karbantartásigényes kocsit kap az ember a pénzéért.

Amelyikre ennyire vigyáztak az nem két millió persze...