Az EP az egyetlen parlament a világon, amely nem tehet javaslatot saját törvényeire. Brüsszelben egy átlag irodai dolgozónak nagyobb a hatásköre, mint egy parlamenti képviselőnek; ennek ellenére az ország tele van választási plakátokkal. Tegnap volt egy eléggé sántikálósra sikerült vita az EU-s képviselőjelöltjeink között.

Elmenjek-e egyáltalán választani? Még határozatlan vagyok. A választási értesítők a múlt héten érkeztek meg. Ezúttal nemcsak Európa, de az egész világ biztonsága a tét – állítólag.

Munkába menet minden reggel látom a pártok választási plakátjait. A baloldal azt ígéri, hogy többet tesz a gyűlöletkeltés és az uszítás ellen. Legalábbis ez áll egy plakáton, amely az állatkert bejáratánál van. De jó - én is a gyűlölet ellen vagyok! De attól tartok, hogy ha a szociáldemokraták saját kezükbe veszik az ügyet, akkor egy újabb olyan törvény lesz a vége, aminek a kizárólagos célja a munkanélküli politológusok folyamatos támogatása. Vagy fegyvereket küldenének (jóindulatból persze) olyan országokba ahol a fegyverszállítmányok nélkül már nem lenne háború.

Mi akarnak még? Nagyobb szabadság a vállalkozásoknak, ez is jó, Gábor-Gábor ugyanúgy szerette a szabadságot, mint én. Csak a dolgok tudnak ám rosszra is fordulni, mint például amikor a vállalati vezetők úgy járhattak el, ahogy akartak (lásd pénzügyi válság). A bürokráciacsökkentés helyénvalóbb lett volna, de ez valószínűleg nem hangzott elég frappánsan. A Momentum az emberi jogokért és a rendért harcolna. Érdekes kombináció, gondoltam. Kifejthették volna hogy milyen rendre gondolnak? Kordonbontás után mindent élre, glédába raknának?

Szanyi kapitány óta tudjuk, hogy sok EU-s képviselő nem hordja magával a pénztárcáját, amikor a városon kívüliekkel találkozik vacsorázni. Köztudott kedves Safranek, hogy ilyenkor a politikus idejét rabló újságíró fizet. Brüsszel tulajdonképp a II. századi Rómához hasonlít – minusz pálmafák, gladiátorok és napsütés. Minden más úgy van, ahogy a filmekből ismerjük. Ott él a dekadens elit, amely emberek millióinak sorsáról dönt egy tollvonással - és ott van a gunyoros leereszkedés a tagállamok felé, ahonnan egyébként a pénz származik, amelyet aztán aranyfolyókká változtatnak a birodalom központjában. Ezt az utolsót csak hallomásból tudom.

Demokratikus mércével az EU valahol Bangladesh és Burkina Faso között helyezkedik el. Túlzás? Itt egy kivonat a beszélgetésből, amelyet a „Süddeutsche Zeitung” folytatott Nico Semsrott európai parlamenti képviselővel. Semsrott kevéssé egy köztiszteletben álló képviselő, sokkal inkább egy kapucnis bölcsész benyomását kelti, aki 2019-ben Martin Sonnebornnal együtt bejutott az EU Parlamentbe a mi Kutyapártunkra hajazó (vagy onnan lopott?) "Die Partei" színeiben. Mondjuk azóta egy vicc miatt összeveszett kollégájával. Mindegy is: Semsrott elég érdekes interjút adott az „SZ"-nek.

Beszámolt arról, hogy egyszer az a merész ötlete támadt, hogy megkérdezze a parlamenti adminisztrációt a 2019-2023 közötti időszakra szóló utazási költségtérítések összegéről. Semsrott a Költségvetési Ellenőrző Bizottság tagja, így nyíltan hozzáférhet az ilyen információkhoz, gondolná az ember. De nem Brüsszelben. Az ottani tisztviselők egyszerűen megtagadták a számok közzétételét. Most mehetne Luxemburgba, és beperelhetné az Európai Parlamentet, de most nincs hozzá kedve.

Megtudhatjuk tovább, hogy bizonyos esetekben az EU-s képviselőknek még bizonylatot sem kell benyújtaniuk költségelszámolásuk mellé. Senki sem számoltatna el kitalált utazásokat, remélem - ezért is fontos, hogy milyen jellemű képviselőket küldünk. Semsrott könyvet írt tapasztalatairól, a címe „Brüsszelt látni és meghalni”. Tegnap fejeztem be. Azóta azon gondolokodom hogy nem volt igazságos tőlem fentebb a belga fővárossal összehasonlítani Burkina Fasót.

Az adminisztráció szinte minden héten kitalál egy törvénytervezetet, amelynek célja, hogy Európát még biztonságosabb, fenntarthatóbb és még példamutatóbb kontinenssé tegye. Honnan ez a törvényhozási vágy? Azt eddig is tudtuk, hogy a németek szeretik a bürokráciát. De hogy az olaszok, a franciák és a belgák is megőrülnek attól, hogy új szabályokkal és előírásokkal szemeteljék tele a törvénykönyveket, azon meglepődtem.

Ennek egyik magyarázata az lenne, hogy az EU-szigetvilág lakói között átlagon felüli számú szadista emberrel van dolgunk, akik hatalmi fantáziájukat egyre újabb és újabb regulációk kitalálásával élik ki. Ez sok mindent megmagyarázna. Az ok azonban szerintem egyszerűbb: a szabályozás rögeszméje elsősorban az önigazolásról szól.

Ha a brüsszeli tisztviselők olyan lusták lennének, mint ahogyan gyakran vádolják őket, akkor egész nap a város különböző éttermeiben lébecolnának, ahol – mint magam is meggyőződhettem – meglepően finomakat lehet enni. Sajnos a brüsszeli közszolgálatban is vannak olyanok, akik úgy érzik, hogy a megkeresett pénzért tenniük kell valamit. Így folyamatosan új törvényekkel rukkolnak elő, hogy még tökéletesebbé tegyék azt, ami eddig is jó volt.

Nekem van egy ötletem, hogy tudnának az unalom ellen tenni; senkinek sem kell ez a hatalmas bürokrácia. Csak a bizottságoknál 32.000 ember dolgozik. Ott vannak a képviselők és munkatársaik is. Teljesen felesleges ugyanannak a képviseletnek Brüsszelben és Strasbourgban fenntartani dolgozókat. Nincs olyan messze a két város egymástól. Meg van telefon és email is.

Meg ha már annyi idejük van, lehetne tartani nekik előadásokat újkori történelemből. Amikor az iráni tömeggyilkos, Ebrahim Raisi meghalt egy helikopter-balesetben a hét elején, spontán örömtüntetések voltak, különösen Iránban. Mindenki boldog volt, hogy az ember, akit "teheráni mészárosának" hívtak, végre elérte a megérdemelt végét. De nem volt mindenki boldog: Oroszország és Kína mellett Josep Borrell, az EU külügyi képviselője és Charles Michel, az Európai Tanács elnöke is őszinte részvétét fejezte ki Európa nevében.

Faux pas, ahogy a francia mondja, de ezek szerint Brüsszelben hollandusul vagy németül beszélnek csak. Hogy szavazzunk hát, hogy arról legyen szó, hogy melyik párt nyerte az EP-választást, ne pedig arról hogy a nép mindenféleképp elveszítette? Nekünk magyaroknak van egy máshol alig érthető világnézetünk, ami a negyven év szocializmus alatt alakult ki: a rosszat is el lehet viselni egy kis humorral. Sajna a vitán a Kutyapártos Bruti elég rosszul szerepelt, de szerintem megválaszthatjuk egy feltétellel: vigye az ukulelét is Brüsszelbe. 

Pont beleillene az ottani képbe.