Ma reggeli hír, hogy a két hegymászó 24 órás mászás után még nem tért vissza a halálzónából. Halálzónának hívják a 8000m feletti magasságot, ahol kiegészítő oxigén nélkül nem marad életben ember huzamosabb ideig. Orvosok a 90-es évek elején, amikor a hegymászás elterjedt, 'divatossá' vált, sok kísérletet folyatattak, innen tudjuk, hogy 8000m felett olyan érzése van az embernek, mintha folyamatosan másnapos lenne, fáradt, és minden mozdulat, de még a gondolkodás is nehezére esett a kísérleti alanyoknak.

Ebben a magasságban a mentés is elképzelhetetlenül nehéz, hiszen helikopterrel megközelíthetetlen, és még ha fel is jut Erőssékhez valaki, tudni kell, hogyha a hegymászó nem tud felállni a saját lábára, esélye sincs lejutni - nem képes a segítő sem, akármilyen erős, vállra kapni a szerencsétlenül járt mászót.

Tovább súlyosbíthatja a helyzetet a magassági betegségnek nevezett HACE illetve HAPE, amely az agyban, illetve a tűdőszövetekben fellépő ödémát jelenti - az első értelemszerűen a koordinációt és tudatot befolyásolja (zavartság, és hallucinációk) a második pedig az egyébként is túlterhelt tüdők hatékonyságát csökkenti. Nem érkeztek ugyan hírek arról, hogy a mászók ezekre a betegségekre panaszkodnának, azonban a HACE egyik tünete éppen az, hogy a beteg tagadja, hogy baja lenne. Ilyen magasságban a mászók kötelesek (úgy tudom) az oxigénen kívül dexametazont is magukkal vinni, hogy ha valaki nem tudna felállni, ez az utolsó esélye, csökkenti az ödémák tüneteit, de ez tényleg az utolsó esély.

Ilyen szorult helyzetben életveszélyes elaludni, mert lelassul a test metabolizmusa, és sokszorosára növekszik a fagyási sérülések veszélye - fagyott végtagokkal pedig nemhogy hegyet mászni, de lábra állni is lehetetlen. Beleképzelni is nehéz magunkat, milyen érzés lehet botlani egyet, leülni "pihenni", és rájönni, hogy nem fogok tudni felállni utána. Ha ilyenkor jön egy nagyobb vihar, az okozhat olyan nagy légnyomásesést, hogy a levegő oxigéntartalma 14% alá esik - ez bevégzi azt, amit az ember elkezdett.

A hírek alapján elég kis esélyt látok rá, hogy életben lássuk viszont Erősséket, de nagyon remélem, hogy lejutnak valahogy a 4. táborba. Hajrá Zsolt! Hajrá Péter!