Első rész - Érkezés

Az előző nap (repülés+esti városnézés) szervezetre gyakorolt hatását szerintem jól mutatja, hogy 'hajnali' tizenegykor indultunk el Brooklynba - Coney Island felé menő metróra fel, leszállás Jay St. - Metrotech. Itt azért kicsit forgolódtunk, nem szégyellem bevallani hogy tíz év Budapest után rohadtul semmit nem ér idegen városban az, ha egy külföldinek a Rege előtt el tudod magyarázni, hogy jut el legkönnyebben a Deákra. Úgy volt, hogy először a Brooklyn Heights-i promenádról fényképezgetünk, de ahogy megláttuk a "Brooklyn Bridge walkway >>" táblákat, a francnak se volt kedve a parkot keresgélni. :-)

A híd szép, kicsit vigyázni kell, a járdán "közlekednek" biciklisták is, viszont a kilátás nagyon jó a városra, sőt, északnyugat felé elmélázva még a Szabadságszobrot is fel lehet fedezni a párában - két nap és találkozunk, mormoltam az orrom alatt, ahogy fejenként kb. 2 gigbájttal kevesebb hellyel leballagtunk a híd manhattani végén a Városháza (City Hall) elé. Sajnos itt volt két dolog is, amit nem lehetett megnézni: az egyik a régi metrómegálló, ami az új szerelvényeknek túl kicsi, nomeg 9/11 óta nem is nagyon feszegetik az újranyitást - gyakorlatilag teljesen a városháza alatt fordul vissza.

Kár érte. (forrás: huffingtonpost.com)

 Sokkal jobb, nem? :P (forrás: Wikipedia/Harrison Leong)

 A másik, amit szintén csak kívülről jártunk körbe, az új World Trade Center volt - egy héttel azután volt elvileg az ünnepélyes nyitás, hogy eljöttünk, látszott is rajta, hogy a teteje felé pár üvegtábla még hiányzik; nyilván csak díszítőelemek, de akkor is. Egyébként szép lesz/lett ez is, de hogy Hofit idézzem, olyan igazán szépen ezt se tudták elintézni, évekig marta egymást a város, az épület tulajdonosa, meg a biztosítók, hogy most akkor lehet-e építeni, hogy lehet építeni, milyen legyen, milyen ne legyen - a végeredmény viszont magáért beszél, ebben a XX. századi felhőkarcolórengetegben sikerült visszafogottnak maradni.

 Remélem tényleg megnyitott egy hét múlva.

 Következő program: Tenement Museum - viszonylag új dolog, nem sok útikönyvben vannak benne, pedig érdemes megnézni. Kicsit tartottam is tőle, eleve eléggé bonyolult úton sikerült lefoglalni a jegyeket, plusz nem voltam száz százalékig meggyőződve róla, hogy a társaság többi tagja is élvezni fog egy egyórás, angolul tartott vezetést - kár volt aggódnom, a jegyfoglalásnál megkaptam a bemutatkozásra az "Oh, you're the guy from Hungary! Here are your tickets, have a great time!" (túl régóta vagyok már "mérnökúr", úgy látszik - túlbiztosítok mindent) és a vezetés végén fenyegetés nélkül is bevallotta mindenki, hogy nagyon élvezte - ez jólesett.

Miről is szól ez az egész? New York tele van múzeumokkal, mindent, de tényleg mindent lehet látni,az "ezt nem értem"-stílusú modern művészettől kezdve a múmiákig visszamenőleg. Viszont fényképeket és újságokat kivéve nem nagyon volt bemutatva az emigráns társadalom (alsó-alsóközéposztály) a XX. század elején - panelok még nem voltak, úgyhogy speciális négy emeletes házakat építettek, bennük ilyen 'vonat'-lakosztályokkal, azaz a lépcsőházból nyílt egy szoba, abból egy másik, majd a nagyszoba, aminek végre ablaka is volt. Aztán a TBC elterjedésével először a szobákat elválasztó falakba is raktak ablakokat, az udvari pottyantóst és a Norton-kutat felváltotta a minden szinten egy pár mosdó folyó vízzel (1901-et írunk) - muszáj volt, egy akkori népszámlálás szerint a 8000 épületben körülbelül 250.000 ember élt, ezzel New York zsúfoltabbnak számított Bombay-nál!

Érthető módon ezekből mára semmi nem maradt, hiszen három generáció alatt azért eléggé le lehet lakni egy házat, pláne ha először európai zsidó, aztán német, végül olasz emigránsok váltják egymást.

Ezt szerette volna egy kis csoport bemutatni, és ahogy keresgéltek Lower East Side utcáin egy kiállítóterem után, belebotlottak ebbe a házba - a történet szerint, amikor az 1937-es... na hogy hívták... milyen törvény? Megváltoztatta a lakhatás körülményeit... enyhített vagy nehezített?

A Wagner-Steagall törvény enyhített a lakók terhein, előírta legalább a folyosókról az éghető anyagok eltávolítását, vagy tűzvédelmi rendszer felszerelését, meghatározta, hogy évente maximum mennyivel emelkedhet a lakbér és garantálta a bérlő lakhatáshoz való jogát, amíg tudta fizetni a bérleti díjat.

Viszont oltári kitolás volt a házak tulajdonosaival, hiszen pénzt kellett költeniük a házakra úgy, hogy nem emelhették meg a lakbért. Volt aki megoldotta, és ott volt az Orchard St. 97 alatt álló ház tulajdonosa, aki 1937 végén kiköltöztetett mindenkit, és ledeszkázta a bejáratot. 50 évet állt így az épület, nem is értem, hogy egy olyan helyen, mint New York, ahol a négyzetméterár körülbelül a háromszorosa a Rózsadombénak, hogy maradhatott meg ez az egész. Viszont oltári hangulatos időkapszula: szűk, sötét folyosók, fullasztóan szűk szobák, lelakott berendezések. Szerencsére az épületben megfordult sok-sok lakó leszármazottaiból sikerült egy maroknyit felkutatni, beszélgetni velük, fényképeket kérni, hangfelvételt készíteni.

Így most az épületben vezetett tematikus túrákat tudnak tartani, melyek során elmesélik az adott lakásokban élők történetét, a végén lehet kérdezni is - nagyon hangulatos, csak ajánlani tudom, sőt! Mostmár nekünk köszönhetően Magyarországról is lehet jegyet foglalni - általában az aznapi jegyek tíz nappal előre elfogynak.

 * EBÉD * közben megnéztük, hogy 'szellőztetik' a tűzcsapokat a szakmunkások :)

Kicsit még pihentünk a házi hambik után, utána metróra fel, és irány a Wall Street!

A NYSE (New York-i Értéktőzsde) épülete, hogy mondjam, engem nem nagyon fogott meg, valami grandiózusabbra számítottam. Az utca végén álló templomot legalább tudtam hová tenni:

Bizony, ez az a templom, ami a Mafia II egyik trailerében is felbukkan, Vito ide kíséri el az anyját, hogy aztán Joe és Henry jól kiröhögjék ("Mi van, imádkoztál is?")

"Charging Bull statue" by Aseba - http://www.flickr.com/photos/aseba/6179708990/. Licensed under Fair use via Wikipedia.

Az utca végén természetesen megnéztük a bronz bikát is, fotót nem sikerült róla készíteni, mert valaki mindig a szarvánál állt, a tökével meg nem akartam, nem mintha zavarna, csak egy ázsiai fickó beguggolt alá, majd kijövetelkor jól tökön is fejelte a bikát, csak a bronz golyók miatt ez inkább neki fájt :)

Kis pihi, fagyi, üdítő, és nézzük a Madison Square-t.

A Madison Square Park, mint a neve is mutatja egy sima kis park, kutyasétáltató New Yorkerekkel, gyerekekkel, fűvel, kis patakkal, a legérdekesebb benne a szomszéd telken álló Flatiron Building, a formája miatt, egy elnyújtott hátomszöget formáz az alaprajza. Tovább a Gardenbe, ami egy sima fekete felhőkarcoló, nyilván a benne tartott rendezvények miatt olyan ismert.

Viszont hamár felhőkarcolók. Szerintem nagyon laza, hogy az új acél-üveg szobrok mellett meghagyják az öregebb acélvázas, de téglafalas épületeket is, így könnyű ilyen képet készíteni:

Miért érdekes ez? A régebbi épületek formáját az ún. "zónázási törvény" írta elő - ez a felfelé szűkülő "esküvői torta" forma nem véletlen. 1916 és '22 között törvényeket hoztak, hogy ne lehessen féltégla formájú felhőkarcolókat építeni - nem mintha a formával lett volna baj, inkább azzal, hogy ha volt három-négy ilyen szomszédos épület, a közöttük levő utcák sötétbe borultak, szinte sosem kaptak fényt és a levegő is megrekedt. Azzal, hogy a felhőkarcolók felfelé egyre kissebb területet foglalhattak el, megoldották a kérdést, így jutott fény az utcákra és így keletkeztek a jellegzetes épületek.

Kis kitérő a Grand Central pályaudvar felé (Penn St. > Times Sq. a piros egyessel) kicsit már sötétedett, de belül sikerült jó hosszú záridővel és vaku nélkül ezt készíteni (Olympus C-756 UZ inda house :-))

Pályaudvar, olyan mint a mi Nyugatink, csak nagyobb, tisztább és több a vonat. Meg van benne Apple bolt, de ezt nem számolom az előnyök közé, New Yorkban minden második sarkon vehetsz almát. Már alig álltunk a lábunkon, meg be is sötétedett, így egy program maradt: séta a W 42 utcán északra, a Times Square felé. Útbaejtettük a Radio City Music Hallt is, de az is olyan, mint a Madison Square Garden: nem attól érdekes, ahogy kinéz, hanem attól, ami benne van. Mivel nem voltunk telezsúfolva koncertjegyekkel, inkább lőttünk pár képet a Times Square-en aztán hazateleportáltunk és beestünk az ágyakba.